Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél, nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló? miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem ",battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak
Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik
Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét
"óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400
évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok
a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált
hangzását.
De hogy ne csak az én elfogultságom szóljon:
... mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:
Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos
nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése
felülmúl minden más nyelvet".
N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete,
mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden
szabályosság, tömörség, összhang és világosság."
George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában
sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután
évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar
lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.
Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven
sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér­zelmek
titkos rezdüléseit."
Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége
Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv,
megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a
magyar a legrégebbi."
Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv
struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika
csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új
jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap,
Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik
lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az
ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét,
mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is
kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)
De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó
véleményekre is figyeljünk:
Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két
intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."
Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az
űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"
A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar
anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.)
Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére
hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy
átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok
annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán
nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal
lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania , 40 évf. 2. szám.

miheztartás végett ☺

A kórházban, a halálos beteg körül összejön a család és várják az orvost.

Végül odajön hozzájuk a kezelőorvos, és fáradtan szól: "Attól tartok, hogy rossz hírt kell Önökkel közölnöm. Az Önök szeretjének egyedüli reménye a túlélésre az agy-átültetés. Ez nagyon kockázatos és költséges műtét, mivel az új agyért fizetni kell."

Az első döbbenet után az egyik rokon megszólal:
"Na és mennyibe kerül egy agy?"
"500 000 EUR a férfi agy és 20 000 EUR a női agy."

Hirtelen csend támad és eléggé zavart helyzet lép fel.
A férfiak a helyiségben igyekeznek elfolytani a vigyorokat és kerülik a női pillantásokat. Végül az egyik férfi nem tudja legyűrni kíváncsiságát és megkérdi:
"És miért, hogy a férfi agy 25x drágább?"

Az orvos megértően mosolyog a naiv kérdésen. "Ezek megszokott piaci árak.
A női agy ára alacsonyabb, mivel a férfiakéval ellentétben az használva volt."

úgy tele van a 'pötyöm' !

holnap majdnem elmentünk apóval ketten egész napra vásárolni. kellene ez+az. + kikapcsolás is. apróka nem volt a héten oviban, mert köhög cefetül. velem jött dolgozni és az úgy nem az igazi neki sem, nekem sem. nem tudom érzékeltetni, nem fizikailag vagyok minuszban, hanem szellemileg, lelkileg, v mittomén hogy. na mind1 most úgy 1xűen sokk és kész. nagybevásárlás se-nem volt már kb 3 hónapja, mindig db-onként veszem meg itthon azt, ami épp nagyon sürgős és hát valljuk be ez így nem a leggazdaságosabb módszer. arról nem is beszélve, h mindig hiányzik vmi a ht-ból. anyámra bíztam volna aprókát. már első nekifutásra azt mja, h de ne aludjon ott szombat este, mert ő megy jógázni :DDDDDD (bocsi, de ezen nagyon röhögök). kikerekedtek a szemeim és mtam, h nem azt kértem, h neveld fel, csak, h vigyázz rá vasárnap nappal! ja, az jó, persze, de időben érjünk haza, mert du. még dolga van... oké, mtam. ez volt 7 elején (igen, már 1 hete szervezem ezt a kib...ot egyetlen napot!) ma megint mja, h vas. du. dolga van, de mehet ám nyugodtan apróka, semmi gond - szokásos mártír szöveg sablabla. bepipultam és mtam neki, h kösz nem kell vigyázni rá - há' bele ne szakadjon már! @ Istenemre mondom ritkaságszámba megy, h megkérjem, vigyázzon életem virágára. hétközben - hiába dolgozunk 1ütt- nem foglalkozik szinte semmit aprókával. én nem tudom miért fáj neki ez?! emellett viszont jön a szent duma ám, h édeskicsiunokájamamának, meg aligváromhogyveledlegyek DE sajnosannyidolgomvan...az én idegeimet meg mintha ráspolyoznák.
emellé még jön anyósom, aki ugyan szerencsére úgy tűnik, h jobban van, de azért vigyázunk rá:) vagyis igyekszünk olyasmikkel, h pl én főztem most nekik, mióta hazajött a kh-ból, meg átmegyünk minden nap és egyéb apróságok. nem megterhelő és hangsúlyozom szívesen csinálom, meg hálás is érte, de amikor ki van az ember agyilag, már a kötőtűbe is beleköt. ilyenkor nem tolerálom azt sem, h sóginőm (a másik gyöngyszem, anyós lánya, prüntyő-müntyő) le nem tolja a képét, mert sok dolga van! - elhiszem, hát van az úgy, még jó, h én épp ráérek ápolni az ő anyukáját is. végülis csak dolgozom, 1000felé megyek 1000dolgot csinálok, oldok meg 1 nap, plusz gyereket ápolok, nevelek, szóval szarrá unom a fejemet. ez meg basszki a kh-ba nem volt képes bemenni az anyjához, pedig 15 percre volt a munkahelyétől (saját vállalkozás, mint az enyém, főnöke neki is csak saját maga, meg a férje). szóval ezen is kellően felspanoltam magam, végtére is szombat este van, v mi a szösz! bulizzunk! ááááááááá

"egy nehéz nap éjszakája"

elmúlt éjfél és piszkosul fáradt vagyok, de nem tudok aludni. reggel 5-kor keltem (ma volt a moci rutin vizsgám;sikerült! ☺), aprókát fél hétkor ébresztettem. kivételesen nem magától kelt fel, de mosolyogva reagált a hajnali noszogatásra. sitty-sutty összeszedelőzködtünk és indultunk. mivel őfenesége nem közösségképes, azaz köhög, oviba nem vihettem. az összes rokon-tagnak meg halaszthatatlan elfoglaltsága akadt, ezért úgy alakult, h az oly sokszor szidott energiavámpírom (ribes) lett ma a bébicsősz. manipulálása a sóval és egyéb ténykedése miatt enyhén szólva is remegő gyomorral bíztam gondjaira aprókát...de a muszáj nagy úr. mind1, úgy tűnik túlélte (remélem a köv. napokban sem mutat negatív irányú változást). délre értem vissza - gyerek ellenőriz: füle-orra-keze-lába-kukac meg van, hurrá! lélek is rendben találtatott, így mély hála öntötte el szívemet 'nemszeretett' sóginőm iránt, h első szóra, kifogások nélkül elvállalta életem felbecsülhetetlen értékének vigyázását és úgy tűnik meg is őrizte azt! ezt is le kellett írnom a tisztesség kedvéért. szóval: köszönöm.
nem véletlen a cím, mivel a nap java része eztán kezdődött. hazahoztam apródomat 2-kor szunyálni. mire elaltattam, hívott apóka, h Magdianyust (imádott-tényleg imádott!!!- anyósom) a munkahelyéről mentővel vitték kh-ba, szívinfarktus gyanúval. jelzem, 48 éves és egyetlen hibája, h kicsit túlsúlyos... öltözzek, szervezzek esment bébicsőszt és sebes iramban vágtázzak a kh-ba, ott találkozunk. mint kiderült anyámék ugyan akkor már hazaértek, mégis megint ribest kellett megkérni, h du-ra is vállalja ezt a megtisztelő feladatot...(anyámat inkább nem minősítem). alvó aprókát ribes karmaira (v karmájára) bízva elhúztam a kh-ba. anyósom kint ácsorgott a vizsgáló előtt, enyhén hamu színű arccal, túl a kötelező vizsgálatokon és néhány gyógyszeren, előbbi eredményére, utóbbi hatására várva. kiderült, nem infarktus, de nem tudják mi, ezért 3 napos megfigyelére bent kellett maradnia. na ettől végképp összeomlott. némi léleköntögetés (nem kellett sok, mert erős) és egyéb után felkísértük az őrzőbe. most ott van, apóka meg itthon bekattanva próbál gondolkodni, h hogyan szervezzük meg a dédike elhelyezését (anyósom és a tesója felváltva gondozzák). itt tartunk, remélem rendeződik a helyzet hamarosan.
apróka a délutánt és az estét is szerencsésen túlélte, sőt szerintem élvezte is, úgyhogy ismételten: köszönöm, ribes. - még a végén paulownia tomentosa (császárfa☺) lesz belőled és karácsonyra kapsz 1 Petőfi összest! ;)