mindenféle

bacardi breezer lime - maradék egy kellemes, véleményütköztetős estéről. eső, este, magány, halk zene, a nappal kellemes emlékei.

járt nálunk egy régen látott lány a kedvesével. jó volt újra hallani felőle. valamiért érzem, hogy a szívóssága, kitartása, akaratereje és az egész "énje"- hogy olyan, amilyen - eredményre vezet. másfelé megyünk, más utakat járunk, de jó tudni, hogy van. értelmes, kézzelfogható céljai vannak - ritkaság ez manapság. biztos vagyok benne, hogy leszünk mi még nem csak barátok, hanem szilárd üzleti partnerei is egymásnak.

kezemben volt Kicsigeri, mind az összes 3 kilójával. végig aludta a nappalt, ennek megfelelően szerintem épp ezidőtájt érdeklődhet szülei hogyléte felől☺ tényleg, még nem is láttam a szemét. nyilván ami késik, nem múlik.

Aprókával tegnap megjártuk a fülészetet. A Fülek Istene kitisztogatta és azt mondta most már rendben lesz. meg azt is, hogy alakulnak ott belül a dolgok, mert ahogy növekszik, egyre kevésbé fog megrekedni belül a váladék és az legalább nem rontja a hallását. és még azt is, h én talpraesett, határozott és erős vagyok. én meg azt mondom, h a cipész maradjon a kaptafánál, mit jön nekem ezzel? nem ismer, csak dobálózik a szavakkal. ha mondjuk példának okáért gyereknevelési tanácsokat osztogat, akkor ismét jót szócsatáztunk volna. vagy a lábaim elé veti magát és Istennőnek hív, azt is lereagálom valahogy. ezzel a három jelzővel viszont nem tudok mit kezdeni.

tele van a konyhám zsákokkal, tele van a kisszoba ruhákkal, tele van a tüdőm porral, tele van a faszom az egésszel.

okosságok, miegymások

nekiálltunk kipingálni a kecót. a tegnapi nap arra ment rá, hogy a nagyszobából a konyhába rámoltunk a cuccokat. kilenc év alatt megdöbbentően sok mindent szedtünk össze, legtöbb helyet magától értetődően a könyvek és a gyerekjátékok foglalják - mi más?
mi a hátsó szobában táborozunk, Apróci meg ki van adva bérbe a mamának, mert köhög, frankón, hurutosan. ettől már megint öklömnyi kis gombóc a gyomrom, be vagyok tojva, h a fülére húzódik. természetesen orrspray, stodal, lámpázás megy, ezen kívül csak nézem bambán ahogy egyre jobban önti el a takony. a fülész, ha oda kerülünk, valószínűleg le fogja cseszni az arcomat, h a tubus, meg minden és több szempontól igaza lesz - kivéve egyet: ő nem látta Aprókát félelemtől eltorzult arccal remegni, miközben én próbáltam megbeszélni vele a műtétet és éjjelente sem kelt fel hozzá, amikor rosszat álmodott és keservesen zokogott, h őt ne műtsék meg. szóval mindenki menjen a picsába, én most hisztizek és lelkifurdalok és rimánkodom, h keveredjen le a füléről a dzsuva.
magasztosabb hírek: Kicsigeri csuda jól van! holnap már láthatjuk legalább üvegfalon keresztül - ha bejutok...ez még szervezés alatt áll. anyukája részéről voltak már megnyilvánulások telefonon az élet nehézségeit illetően, de leintettem, h kapjon az agyához, bent még kurva jó dolga van, csak etetnie kell, minden mást megcsinálnak a nővérek helyette. báááár itthon itt lesz az anyja, az én anyám, a gyerek apja( előre kikötve, h szabadságon lesz egynehány hétig) meg a szomszéd asszony. na mind1, optimista vagyok és betudom szülés utáni hormontúltengésnek a rinyát. majd változik...vagy nem.
az igazat megvallva azért nagyon be voltam szarva értük, na. igazán én sem értem, hogy miért nem hagy hidegebben, hiszen fordított helyzetben valószínűleg nem ez volna a szitu és ezt Apó mondta, nem én. arra jutottam, h nekem a lényeg, h tudjam rendben vannak, de HAGYJANAK BÉKÉN. ne kelljen beszélgetni, ne jópofizzunk, nem érdekelnek a szir-szar problémái, én sem osztom meg vele az enyémeket, nem véletlenül; őt sem érdekli. ez az álszentség kiborít.
lesznek még ezen a fronton érdekességek.
az élet tisztára 'hiúság vására', ha csendesen szemléled nevetséges, aztán egy idő után rájössz, h benne vagy te is nyakig és onnantól siralmas.

Isten hozott Kicsigeri!

unokaöcsém született ma délután! a vártnál két héttel előbb, 2800 grammal, sajnos muszájból. az okokat még nem tudjuk pontosan, annyi bizonyos, h tegnap hajnalban jöttek a fájások. bent a kórházban infúzióval kísérleteztek, de nem jött össze. aztán elkezdtek tanácstalanok lenni, mert már abban sem voltak biztosak, h azok a fájások a méhösszehúzódástól vannak (?). végül császár mellett döntöttek főleg az anyuka érdekében. erről egyéb információim nincsenek, talán holnap sikerül többet megtudni, de mivel kiállításra megyünk, nem fogok tudni írni.
Kicsigerit inkubátorba tették, de remélem hamarosan segítség nélkül lélegezhet. anyukája a helyzethez képest jól van, apuka egy kissé szétcsúszva az izgalmaktól.
aki olvassa, küldjön nekik egy pozitív gondolatot, h mielőbb "megegészségesedjenek"!