a máshogygondolásról

készültem megint egy nyavalygós beszédre, de a kukacomnak van kedve esment panaszkodni. kétségbeesve próbálkozom mindenben látni a jót...de az a szemét köcsög úgy elbújik sokszor, én meg pofára esek. azért csak nekilendülök újra meg újra. a keljfeljancsi déjà vu.

agymosó lista; a pesszimista és az optimista szemszögéből:

idegbeteg volt a héten - kevésbé volt nyugodt

pisiben úszott 3 ágynemű is - csak 3 ágyneműt kellett mosnom és nadrágból naponta csak egy fogyott!!

a lakásunk első ránézésre olyan, mintha bomba robbant volna a közepén - ma volt szabad fél órám, összerámoltam, így már csak a második ránézésre van kosz, de annyit meg ki nézelődik?!

közeleg az ünnep, félek tőle - jön a karácsony, szép lesz, sütünk mézeskalácsot

apróka már megint taknyos és ezt úgy utálom - átmentem elit kommandósba és kiirtom a virnyákat éééés győzni fogunk!

egy hete folyamatosan fáj a fejem - milyen klassz, hogy van ez a nurofen

utálom ezt a mocsadék ködös időt - ó, eme nappali félhomálytól olyan télies, pokrócbabúbós fílingem támad. ragyogó alkalom gyertyázásra és mandaring eszegetésre

nincs idő elmenni a kozmetikushoz - kozmetikába nem jutok el,de legalább rákényszerülök az itthoni arcszabászatra és megtanulom végre kiszedni a szemöldököm

kiadtam egy valag pénzt cementre, meg sóderre - 2 héten belül zsír új emésztőnk lesz

ez a tegyél jóvá 9 keservet a fejedben játék. innen indul és viccen kívül adom át monkeynak, bgoninak, paprikának, szendének. tessék kérem néhány negatív hatású gondolatot pozitív formában megfogalmazni. (anélkül, h közben a hátamba akarnátok ereszteni egy sorozatot ezért a játékért☺)

csendélet

azon gondolkodtam, ha meghalnék vajon híre menne annak, hogy volt egy utálatos blog és annak én voltam a szerzője, aki meghaltam? és akkor jönnének mindenféle idegenek, hogy jól megnézzék mi is ez itt. meg mit írt utoljára, vajon megérezte-e a halálát és ilyesmik. meg lenne olyan is, aki elolvasná elejétől a végéig és megpróbálná személyiségleszűrni ebből, hogy fú milyen ember lehettem amíg meg nem haltam.
hát igen.

élet innen és túl

aprócska végigovizta a hetet, kaptak papírokat, h a szülő hozzájárul-é az oltáshoz, avagy sem. megint nemértekatémához - döntéshelyzetbe kerültem (persze sokadmagammal, igen), ennek megfelelően én végigarénáztam a hetet, h most akkor óttassak, vagy mi a tököm legyen?! aztán döntöttem és nem járultam hozzá. olybá tűnik, jól döntöttem, mert apróci ma délutánra bedugult orral, kissé köhécselve mondott ámment ennek a 7nek. igen, megint beteg, én is utálom.
apónk javulgat, dolgozgat, kezdi visszanyerni az erejét és az elveszt(eget)ett kilóit - utóbbitól nem repesek túlzottan...
"mamánk" (azért idézőjeles, mert vér szerint nem az, hanem a szomszédunk, de már születésünktől mama státuszban leledzik) 87 éves, 2 hete kórházban van, ez idő alatt nem evett, nem ivott, bélelzáródása/csavarodása, v ki tudja mi van és csak tegnapra kerítettek egy olyan orvost aki hajlandó volt megműteni. mellesleg nem tudom mi volt a szakik kiindulási alapja 14 napig a kórlapját nézegetve? persze, 87 éves, öreg, meg minden, na de hát úgy mégis?! beszereltek egy szondát az orrán keresztül a gyomrába, azon jött aminek lent kellett volna kijönnie, infúziót kapott és megszámlálhatatlan beöntést, azt sanyi. a műtét egyébként jól sikerült, jól van, vidám - már pusztán a lehetőségtől is, h nemsokára kaja és víz ízt érezhet a szájában - annak ellenére, h annyi drót és cső áll ki belőle, h az HBO-t is kódolatlanul foghatná.
anyám, jobb oldalán csomót talált, dec.2-án műtik. az elmúlt két hónapban két igen közeli ismerősről derült ki, h áttétes rákos, mindkettőt megműtötték és fikarcnyit sincsenek jobban a kemótól. ez anyámra sem hat túlzottan pozitívan...
mindemellett minden nap egy merő küzdelem a bürokráciával, a bankokkal, a szolgáltatókkal és az egyre elmebetegebb vásárlókkal, akik valószínűleg ugyanezen, vagy hasonló okok miatt válnak/váltak eszehagyottá.
nem csípem ezt a világot.
"Knock-knock-knockin' on heaven's door"

manapság az angol szöveg dívik, akár idézet formájában is.

a gazdaságos multinál megvettem v.f. egyik könyvét. a pénztáros felvont szemöldökkel húzta le a vonalkódolvasón, a következő szavak kíséretében: hú, de vastag, szegény, ki fogja ezt elolvasni? bevallottam, h én leszek az a marha, erre szánalommal vegyes tisztelettel nézett fel rám.
ilyenek is történnek. meg még ilyenebbek.

jó bevallom, nem vagyok jól. aprócskának ma is fülfájása van és ezt kibaszottul utálom. a gyomrom görcsben, nem alszom (már egy ideje), minden, ami ilyenkor szokásos.
szóval ez van. segítséééég!