vigasz

azt mondta egy nagyon okos ember, hogy gondolkodjak el azon, hogy talán nem véletlenül "választott" engem Apróka. - nem azért, mert mazochista - segíteni jött. a pisivel és az égbeszökő szégyenlősségével, meg érzékenységével hívja fel a figyelmemet a bennem (is) lévő problémák megoldására - ezáltal természetesen az övéire is.
motiváció, mert rajta biztos, hogy segítek, míg ha csak magamon érzek bizonyos tüneteket, azt mondom, elkaristolok én így is; boldogtalanul.
szóval ezért.
szeretem

álmodtam

hosszú idő után végre ma reggel emlékeztem az álmomra. na, nem volt benne köszönet.
a tesóm gyűlölettől elvakult szemmel nézett rám (láttam már élőben is, félelmetes), azt mondta most búcsúzzak el a gyerekemtől és én mentem és megöleltem a fiamat, mert tudtam, hogy most nagy eséllyel meg fogok halni. aztán az öcsém elütött motorral és megskalpolt a gyerek szeme láttára.
kedves ismerőseim, akiket az elmúlt hetekben kínoztam a kérdéseimmel, h miért nem emlékszem az álmaimra már kábé egy éve? - nyugodtan leereszthettek. . .

csendélet

ülök a rönkház lépcsőjén, hallgatom a távoli tárogató édes-bús, ismerős hangjait és nézem, ahogy a kicsi, meg a nagy csattogtat a karikás ostorral.
öt perc semmihez sem fogható béke és nyugalom, múlt és jelen összefonódásában.
nem filozofálok, ez ma délután fél hatkor tényleg megtörtént. én szerencsés vagyok.