"nem kell valami a védőnőtől?-

- mert ma megyek hozzá."
ez csak egy, azok közül a számomra nehezen feldolgozható/értelmezhető mondatok közül, amit munkaidőben felém reptet.
ugyan mi a fészkes franc kéne a védőnőtől?! akciós védőoltás, vagy mi a kurvaélet' ?
az is nagy gáz, hogy leírom, én tudom. ő az én keresztem...vagy legalábbis az egyik buktatóm. látom, hogy céltalanul, néha már kétségbeesetten bolyong a gátlástalanul kiharcolt életében, békét és megnyugvást sehol sem lelve. hogyan is találná meg? belűről kéne fakadnia, de amíg mások tudására, pénzére, eszméire csimpaszkodva, elvek és önálló gondolatok nélkül keresi, a büdös életben soha meg nem fogja találni!
amióta létezem, még senkivel nem voltam tartósan ennyire bunkó, mint vele. nem esik jól, sőt, olykor szinte fizikai fájdalmat okoz elutasítónak lenni, de muszáj védenem magam. elveszi a figyelmem, dekoncentrált, fénytelen leszek, mint akinek kiszippantották az agyát. ez egy szipoly! energiavámpír, vagy valami ilyesmi. nem, ez nem az üldözési mániám ( az most a sarokban ül és röhög, hogy ezt ő sem képes túlszárnyalni ;) ), ez a megélt valóság. kísérletezésképpen kipróbáltam az ellenkezőjét is, bámulatosan kedves és figyelmes voltam vele (mint egyébként minden emberrel...muhaha) és most nem viccelek, nem bírtam ki egy teljes munkanapot. ki kellett mennem a fám alá magam elé révedni, mert szétestem. nem drámázok, valóban így volt.
hogy mégis mit csinál? tulajdonképpen semmit, és ez a félelmetes az egészben. látszólag -és nem kétlem, h belül tényleg úgy gondolja sokszor - kedves, előzékeny, segítőkész, mindenkit szerető. a látszat mögött: rosszindulatú, mindenbe belepofátlankodó, beleszóló, élősködő, minden tettében számító. - egyébként az a röhej, hogy akárhogy próbálom beazonosítani, analizálni és konkrétan jellemezni mi a bajom vele, soha nem jövök jól ki belőle. idegen szemmel itt így írott formában is csak egy nagy nyavalygásnak, az én rosszindulatomnak tűnik. 2+2 ember van körülöttem, aki tuja miről beszélek, még ha képtelen vagyok is megfogalmazni: apó és egy csapattárs, mert ők már tapasztalták ezt a sokkot, valamint életem nője és a szimpatikus telepatám, akik elhiszi fenntartások nélkül, h igazat beszélek, nem őrültem meg.
nagyon nem tudom mit kezdjek vele.

élünk

apó céklasalátát csinál. beszarok rajta. sütött már pogácsát és virslivel töltött kiflit is.
félreértések elkerülése végett elmondom, hogy apó férfi és a látszattal ellentétben én is szoktam főzni. sütni is. és tartozom egy vallomással: a konyhám ettől nem lesz rendetlenebb; eleve az.

vasárnap

felhív és miután az "annyidolgomvanjait" elmesélte, közli, mintegy tényként, h 1 vállalkozó nem lehet sokáig beteg.(némi hatásszünet) de te addig maradsz otthon, amíg teljesen meg nem gyógyulsz, ez parancs.

-fáj még? - kérdezte.
-nem.
-kifakadt?
-nem.
-akkor meg miért nem fáj??

körkérdés

bár a dolog el van döntve, de mert bizonytalankodom és eleve fenntartásaim vannak, érdekelne a köz véleménye is. Fülészek Gyöngyétől azzal váltunk el, h írt föl antibigyót de előbb néhány napig speckó orrspray-t nyomatunk, aztán, ha az nem használ, kiváltom az antit és azt egye a gyerek - annak ellenére, h január végén volt egy augmentin kúrája.

a kórelőzmény az, h aprókaszivem' kegyetlenül rosszul hall, a megszokotthoz (másfél hét) képest régóta és folyton horkol, meg köhécsel, de sehonnan nem jön semmi trutymó. a mandulái nem nőttek vissza, a fülében viszont pang a dzsuva és nem folyik ki. Őfülészsége megint a tubussal jött, h azt beültetik, aztán szevasz tavasz, lecsapolja és megoldódnak a gondok. de én nem szeretném és a gyerek sem rajongana a zaklatásért.

egyéb, dzsuvaűzésre irányuló tevékenységeink eddig: kamillázás, lándzsás utifű, sós tengervizes orrspray és porszívó kollektív közreműködésével átmosás, ma este végső elkeseredésből kőrózsa.
az orrspray kutyafaszát' sem ért, úgyhogy holnaptól jönnie kell az antibigyónak.

a körkérdés: Jelen helyzetben Ön beadná gyermekének az antibiotikumot?

tévedés ne essék, nem tisztem felülbírálni az orvos döntését, most sem ezt teszem. az érdekel, h a fenti tények ismeretében ki mit tenne? mert egyedül vagyok, mert kell a megerősítés, vagy az ellenvélemény.

apróbetűs rész: amennyiben válaszol a fenti kérdésre, úgy Ön részt vehet a

Mennyi a tujafa
roppant frappáns elnevezésű nyereményjátékunkban és sok egyéb,
igen érdekes ajándék mellett, az Öné lehet a
Hogyan szorongassuk meg a virágárúslány tökét
című világsikerű bestseller.

belátás

lassacskán beillesztem alcímként : anyám blogja... ekkora hatással van rám, most mit csináljunk? ezt még akár pozitívumként is elkönyvelhetné... ha tudná.

vetítő

anyám ma előadta a ritkán látott rokonoknak, hogy amikor az én esküvőm volt, szalonról szalonra járt velem és mennyi ruhát fölpróbáltam, majd amikor megláttam azt, amiben később esküt tettem, egyből beleszerettem és mondtam neki, h na ez az! - ebben mindössze annyi érdekes, hogy anyámmal egyetlen egyszer sem voltam ruhát keresni, sem semmilyen más dolgot az esküvővel kapcsolatban intézni.

hsz-ból bejegyzéssé avanzsált

széles terjedelme miatt ☺
imádlak benneteket!! nagyon köszönöm!!! a javaslatokból többeket alkalmazunk, pl gyümölcs fölszurkálva, cs.mell minimális olajban. a napokban csinálok párolt zöldséget valami mellé, majd összekombinálom a receptjeiteket, ezek szimpatikusabban hangzanak, mint az én trutymósításaim.
az egészben az az érdekes, h apró nem kifejezetten nasis. szereti az édességet, de szépen be lehet korlátozni neki. gyümölcsöt evett eddig is sokat, főleg almát és narancsot. ott van a hiba az elhízásnál, h anyám állandóan eteti. reggelire (8-9óra körül) simán szedi kifelé neki a dolgozóba' a bablevest-ez már önmagában is...úgy meg különösen, h tudja mire kiérünk, apró már reggelizett itthon. nem másra akarom terelni a felelősséget, tisztában vagyok vele, h ez elsősorban az enyém! DE mikor évek óta türelmesen magyarázom a mamának, h légyszimá' ne etesd a gyereket, mert otthon mindig betartjuk a menetrendet, nem nehéz, r-10ó-e-uzsi-vacsi,meg tudnád jegyezni. közötte nem kell ennie, nem is kívánja, de ha elé teszed megeszi. naná, te is megkívánsz bármit, hiába nincs szükséged rá blabla...mára már ott tartunk, h hiába ordítom le a haját, festek rémképeket elhízott szívbeteg és meghalt gyerekekről, egyszerűen nem bírom vele megértetni, h NE ETESSE!!!!!! tegnap épp elmondtam neki, h mit mondott az orvos, meg, h reformálom mától kis családunk étkezési szokásait. erre ma reggel 9-kor még be sem csuktam magunk mögött az iroda ajtaját, már ráront aprócira, h gyere melegítem neked a zöldbabfőzeléket sült virslivel. abban a szent minutumba elkezdtem emlegetni az égieket kulturálatlan formában, de ettől csak apró zavarodott meg annyira, h sírvafakadt. aztán most megint "szaranya" vagyok. és közben tényleg, mert nem bírom kezelni ezt a helyzetet.
semmi köze az unokája táplálásához ez neki csak olyan pótlék. meglátásom szerint lelkifurdalása van, mert valójában nincs kedve, sem türelme hozzá, de mégis szereti és vmi morbid módon a kajával pótolná azt az időt, amit az ösztöne azért diktál neki, h az unokájával kéne töltenie közös játszással esetleg. mint nálam az anyai szeretetet és az oda(nem)figyelést pénzzel pótolta mindig. csakhogy ez, túl a lelki életen, egészségügyileg is kurva nagy szívás.
a népegészségtannak igaza van és rosszul fogalmaztam, én sem fogyóztatni akarom, hanem hiszem, h ha rendszeresen, odafigyelve arra, h mit eszik/eszünk mi is, akkor megszabadul a feleslegtől és sokkal sokkal hosszabb kort fog megélni egészségesen. ahogy szedem össze lassanként a gondolataimat még tényleg a mozgásra kell nagy hangsúlyt fektetnünk. szeret tornázni, bicajozni, sétálni, futni, meg úgy általában minden mozgásformát, csak asszem én vagyok túl lusta...de ezen változtatnunk!!
igazából - a látszat ellenére - tényleg nem anyámat hibáztatom (hú pedig de lényegesen 1xűbb lenne). az itt leírtak viszont tények és ezek a tények dupla erőfeszítést igényelnek ama nemes cél megvalósításának érdekében, hogy egészségtől és egészséges önbecsüléstől duzzadó,
délceg-daliát fogok nevelni a pocakos-lakatosomból!

faluhelyi genyóságok

nekem ne rinyáljanak a férfiak, hogy a nők kiismerhetetlenek. igenis megfejthető és mindig azonos szisztéma szerint működnek. amikor kettőnél több nő verődik össze, 'hétszentség', hogy beszédtéma lesz egy ott nem lévő nőtárs magánélete. például az edzés utáni bambizásnál mindig előjön a pletyka. a halál és a gyerek téma után közvetlenül jön a kaja, aztán a ki-kivel örökbecsű. egyes női egyedeknek ez igen fontos, majdhogynem elemi szükséglet, kendőzendő a saját sivár és elégedetlen életüket. van köztünk nagyhangú pletykás és alamuszi, sunyin vigyorgó is. egyik fajtát sem kedvelem túlzottan. igyekszem a gondolataimat a pályán történő eseményekre korlátozni és nem a bambi közben felszínre törő ősállat alapján ítélni, csak ez egy kicsit nehéz. szerdánként kapok egy kis ízelítőt abból, amit életem nője - barátnőm, 10 éves kozmetikai pályafutása legaljának tekint. a női rosszindulatnak és ármánykodásnak nincs párja. és az a durva, hogy senki sincs védve. tehát azzal, hogy ülök ott és hallgatom, hogy a négyezres lélekszámú falucskában kinek a kicsodája kit dugott meg és hogy kaparta ki magának a sült gesztenyét és milyen aljas, hogy háza van, meg mindenféle alantas dolgok és azon agyalok, hogy miként kerültem én ide és miért kell ilyen ótvarságokat hallgatnom? ettől még legközelebb a legnagyobb lelki nyugalommal fognak engem pellengérre állítani, mondjuk, mert épp megvédtem azt akit szidtak, vagy mert elkövettem azt az ostobaságot -éppen tegnap- hogy őszinte voltam és elmondtam a gyerekem súlyát. tulajdonképpen ez indította ezt a posztot, mert ahogy kimondtam az asztalnál a bűvös harmincas számot, láttam mi megy végbe rajtuk. lecsaptak, mint keselyű a tetemre, magukban ízlelgették a témát, alaposan megcsócsálták, hogy legközelebb, mikor esetleg nem leszek jelen jó szaftosan tudják kiköpni és együtt élvezzék annak minden mócsingját. az a gondolat, hogy a mindenek és mindenki felett álló, igen kiváló agyukkal valami okos tanácsot adjanak, vagy egy két tippel segítsék szegény tudatlan, alsóbbrendű anyai személyemet, meg sem fogalmazódott bennük. hihetetlen és egyben nagyon komikus is. még amikor a csapat -az én értékrendemben- értelmesebb részével megpróbáltunk kajatippeket gyártani, az a három nőlény még mindig csendben ült és már-már kéjesen hálás tekintettel nézett rám, köszönve az aktuális pletyka témát.
természetesen az sem kizárt, hogy én vagyok a kakukktojás, vagy sültbolond és gumiszobába való, amazok meg a "normális" emberek ( ez csak feltételezés volt, TERMÉSZETESEN nem gondolom komolyan. ÉN NORMÁLIS VAGYOK.☺) , annyi azonban tény, hogy mindannyian nők, de különbözőek vagyunk.
szerencsére.

tanácstalanság és őskáosz az agyban

ma voltunk a Fülorrgége Királynál, mert apróci tartósan összehaverkodott a felsőlégúti kórságokkal. a füle tré, megint kilátásba helyezte bele a csövet, majd kioktatott gyereknevelésből, ami nem tetszett és nem is hagytam szó nélkül én sem. záró akkordként megfenyegetett, hogy elfenekel, rákérdeztem, h úúú, és mikor? úgyhogy vigyorogva váltunk el. abban viszont igaza van sajnos, h szívem apró szembogara bizony túlsúlyos és ezt orvosolni kell. próbálkozom én ezzel már régóta, de mindig megrekedek az elején, egész pontosan a "mit főzzek?" kérdésnél.
az igazság az, hogy amit tudok a diétáról és az egészséges étrendről az cudar kevés. a párolt zöldséget nem szereti sem apró, sem én - vagy legalábbis azokat a fura izéket nem, amit én csináltam már párszor. azért látok még esélyt rá, h megszeretjük, csak valahol fel kéne lelnem olyan receptet, amiben jól készítik el. nem áll rá az agyam ezekre a kajákra. olyan üresen kong e téma kapcsán, mint az ökörkolomp. sz'al jól jönne egy kis segítség akár link, akár recept formájában. légyszi, bárki, aki olvas és "átmegy" neki a vergődésem, könyörüljön és írjon valamit!

"gyermekember"

olyankor mi van, amikor a tejfog masszívan tartja még magát, de mögötte ott figyel a vasfog, tündöklően és csipkésen?!

állatira komoly kérdés, mert tényleg ez a szitu áll fenn. ha tudtok válaszoljatok, légyszi!

új idő

anyámékat 20 perce rakta ki öcsém a hegyen, egy egészségügyi sétára. akkor még százágra sütött a tavaszi nap. most 5 centi hó van és szapora hóesés.

semmi baj. veregetem már-már barátságosan vállon magam. csak megtaláltad a középiskolás szöveggyűjteményedet; van ilyen. hogy pont ezeken a verseken akadt meg a szemed? hát, nem jelent semmit. Karinthy: Én és Énke is tetszett, de azt már mégse írom be.

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távoli csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja mennyi évezrede már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom.
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messzeségen át?

Ó, csillag, mit sírsz? Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!