göthös, német, repülőfrász

január 24-től 28-ig idén is megmérettük magunkat nemzetközileg. hogy ennek fizetőeszközben milyen a sikere, az majd az év során derül ki, de minden egyéb tekintetben jól sikerült kiállítás volt. 1 héttel indulás előtt aprócska menetrendszerűen lebetegedett...sikerült kikúrálnom annyira, h ne az idegösszeomlás szélén állva kelljen elhagynom az országot miatta, mint tavaly. apó hordta oviba, nagyon pöpecül elvoltak. most, h itthon vagyok megint taknyosodik...
az indulás előtti 7en rajtam is kiütött a nyavalya enyhe fülfájással. szombaton leültem a gugli elé mások okosságaiból szemezgetni, miként kéne megóvnom hallószerveimet a repülőn, majd pánikszerűen elrohantam a gyógyxtárba füldugóért és orrcseppért. a gyógyxész, miután leadtam a rendelést rettentő nyugodt, pszichoanalitikus hangon közölte, h "neked daedalon is kell". pislogtam rá megvetően, h nem értett meg, nem fogok hányni a repülőn, pusztán a füleimet féltem. türelmesen bólogatott, h hidd el, jó lesz, ellazít... elbizonytalanodtam és megvettem a daedalont is, majd utánam szólt az ajtóból, h tessék, adok ajándékba még 1 zacsi füldugót, hátha elhagyod...itt már kitört belőlem az ideges, rohamszerű röhögés és mondtam neki, h na jó, most akkor nem kérdezem meg, mit gondolsz rólam, de ha hazaérek mindenképp tükörbe nézek.
hétfő, repülőre fel, öv be, fejen lévő összes nyílásba bedugva a megfelelő kiegészítő. félreértések elkerülése végett: fülbe füldugó, orrba orrspray, szájba 3 rágó. az alsó régióba nem dugdostam semmit, mert zabszem se fért volna be;)
ennek ellenére fájdogált és bedugult leszállás után is, de túléltem.
Főnökanyámmal és az 1ik kollégánkkal képviseltük a céget. a szállodában ért 1 kisebbfajta sokk, mikor a szobaajtón belépve megláttam a frankó nagy franciaágyat. ugyan azzal a lendülettel, amellyel beléptem, sarkon fordultam és lerobogtam a portáshoz és bábeli zűrzavarral (nem tudok nyelveket, csak néhányból 1 keveset) elmagyaráztam neki, h a sikítófrász kerülget, 30 éve nem aludtam 1 ágyban anyámmal és a tűrőképességem 6árait feszegeti a franciaágy a szobában, csináljon vmit! szegénykém rémülten adta tudomásomra, h nincs másik szabad szoba. letörten visszaslattyogtam és magamba roskadva ültem az ágy szélén anyám széles mosolyától ölelve, mikor kopogtak az ajtón. a portás csaj volt, mögötte egy pasi papucsban és bőrönddel. mutogat a csaj, h menjek vele, kipaterolta a férfit, a pasinak 2ágyas szobája van a negyediken, nézzem meg, ha tetszik cseréljünk. naná, h tetszett, de a főnököm még előtte közölte, h ő oda nem bír minden nap fellépcsőzni, ha csak ott tudnak szobát, legyek szíves ne fogadjam el...úgyhogy megnéztem, hálásan megköszöntem és elmagyaráztam, h nekem zsírkirály lenne, de a hölgy odalent kissé bogaras, neki nem oké. igen vehemensen törhettem a célom felé, mert miután tisztáztuk,h marad a francia, kedvesen mosolyogva kérdezték, h honnan jöttünk, olaszok vagyunk-e? én meg ugyan olyan kedves mosollyal közöltem, h nem, ez magyar virtus!
hazafelé majdnem lekéstük a repülőt, noha időben kint voltunk, leadtuk a csomagokat, meg minden formaság, aztán békésen üldögéltünk a büfében. 1x csak halljuk, h a hangosbemondóban egy kedves női hang a mi neveinket ízlelgeti német ajkain. meglepetten sétáltunk a nekünk kiírt beszállókapuhoz, h mit akarnak, még 10 perc van indulásig?! ott a cseppet sem kedves német fiú kicsi híján elküldött anyánkba, h miattunk most újabb buszt kell indítania a repülőhöz, mert az előzőről lemaradtunk. mi csak pislogtunk ártatlan boci szemekkel, h jó indítson, mert mindenképpen haza kell jutnunk, otthon vár a kinder!
végül a német precizitás ellenére és toleranciájuknak köszönhetően rendesen hazaértünk és a hat éves kinder örömmámorban úszva ugorhatott a nyakamba végre!

eltűntem, mert nem volt valami fasza a múlt év vége és ennek a mostaninak sem fasza az eleje. nem betegség, ill. nem Apróka és nem fizikai. kicsit mélyebbre zuhantam, mint szerettem volna. próbálok kifelé mászni, most még csak a kezem nyúlt ki a gödörből, h elérje a klaviatúrát ;)

a karácsony teljesen átlagos ereszd el a hasad fíling volt, a szilvesztert meg átaludtam. ennyit az ünnepekről.

Aprócska ovizik és hetente 2x viszem 1 bizonyos fejlesztésre, ami reményeim szerint jó 6ással lesz rá mind mentálisan, mind fizikálisan. nyilván ettől még nem ő lesz a "HMCS", mert az alaptermészete olyan, amilyen - jórészt tőlem örökölte... - nem is erre gyúrunk. sokkal inkább arra, h összeszedettebb és koncentráltabb legyen. egyfajta felkészülés a sulira.

Buborékfejű unokaöcsém mostanság a fény az éjszakában. Apróci serényen tanítgatja neki a kukanyitogatás rejtelmeit, velem meg rohamléptekkel halad a nyelvöltögetés tudományában. anyukája valószínűleg roppant hálás nekünk ezekért...de mikor annyira tetszik neki! Bubifej számára Apróci az isten, én meg szeretek a tök jó fej nagynéni szerepében tetszelegni. fúj! ronda- ronda egoizmus.