körbeküldős levélben jött

"Munkám során gyakran járom az országot és az utazás alatt a forgalomban haladó autókat figyelem. Számomra érthetetlen, hogy hogyan képesek a gyártók akár több tízmillióért rásózni szegény vásárlókra olyan Audikat, BMW-ket, Merciket, amik műszakilag nem mondhatóak a legjobb minőségűnek.

A legdrágább autóknál lehet megfigyelni a következő műszaki hibákat:

* Az irányjelző nagyon hamar tönkremehet ezekben a járgányokban, ritkán lehet látni, hogy működik, mikor sávot váltanak, kanyarodnak, vagy előznek.

* A gázpedál sem működik túl jól, nem lehet vele finom mozdulatokat végezni, ez piros lámpánál látható, mikor a legtöbb ilyen autó csikorogva indul el.

* Valószínűleg ez az oka annak is, hogy mindig túllépik a megengedett sebességet. Lehet, hogy leesik a gázpedál?

* A fékberendezés se lehet túl jó. A minap is szegény rémült Audi-s úgy villogott az autópályán az előtte 130-al haladó autónak, hogy húzódjon le, mert nem tud megállni.

* A szélvédők megint csak silány gyártmányok lehetnek, amilyen sötétek, biztos nem lehet kilátni belőle, ezért nem veszik észre a stop táblát, a záróvonalat, a forgalom elől elzárt terület rácsait vagy esetleg a gyalogos átkelőhelyet.

* Parkolni se lehet velük rendesen, rengetegszer állnak zebrán, autókijárat előtt, keresztben a járdán vagy a mozgáskorlátozottak széles parkolóiban.

* Az is érthetetlen számomra, hogy miért spórolták ki belőlük a hamutartót, hiszen ez még a Trabantokba, Polski Fiatokba is belefért. E felesleges költségtakarékosság miatt kényszerülnek szegény vezetőik arra, hogy az ablakon hamuzzanak ki, a csikktől és egyéb hulladéktól is itt szabaduljanak meg.

Mindezen felül szerintem az utastér ártalmas az egészségre.

Megfigyelhető, hogy a férfiak puffadtak lesznek, kihullik a hajuk, és a szemük is érzékeny lesz, ezért még télen is napszemüveget hordanak, továbbá agresszívvá is válnak, folyton kötekedni akarnak. A nők ezzel szemben alultápláltak lesznek az autó használata miatt, a hajuk elszőkül, az intelligenciájuk pedig mély szintre esik. Szörnyű lehet ilyen autókkal közlekedni, és óva intek tőle mindenkit."

szerző számomra ismeretlen

így történt

kedden reggel hétre mentünk Aprócival ketten. adminisztrációt követően elfoglaltuk ugyan azt az ágyat, amin 3 éve is feküdt. megkapta a kis "dilibogyóját"-ezt ilyen bódítónak adják. kb másfél óra múlva jött érte a műtős bácsi - mielőtt az felkapta, még odasúgta nekem, h anya ez most nem olyan félelmetes, mint régen. sírás nélkül csücsült a nagydarab idegen ember karján, ő nyomta meg a műtő ajtaját nyitó gombot, majd visszaintegetett nekem mielőtt az ajtó bezáródott mögöttük. olyan bátor, nagyfiús volt, h már azon majd elbőgtem magam. aki ismeri, tudja, h nálunk ez kisebbfajta csodának tekintendő.
nem tudom mennyi ideig tartott, de egyszer csak kinyílt megint az ajtó és megjelent a zöld ruhás ember, karján a félig alélt, nyöszörgő, szétesett gyerekemmel. mögötte a fülészkirály, aki még ott gyorsan eldarálta, h minden oké, csak az orrmanduláját is meg kellett kapargatnia, mert egy kicsit visszanőtt és, hogy iszonyat mennyiségű sűrű dzsuvát szívott le, egészen legbelülről, meg, hogy maradt is még benne, amit nem ért el és reméli majd az is távozik. aztán nem tudom még mit mondott, mert mondtam neki, hogy köszi! bocs! és elrohantam a gyerek után.
vergődött, hörgött, vérzett még egy darabig, majd megkapta a fájdalomcsillapító adagját és lassan magához tért. úgy sajnáltam, be volt ijedve, fájt, fázott, de hősként tűrte! odaadtam neki a jogosan kiérdemelt markolóját, beszélgettünk és hallgattuk hogy sír, jajgat, hány, a másik három gyerek még a szobában. király volt.
később benézett a fülészek gyöngye, mosolygósan, kedvesen megnyugtatott mindkettőnket. apróci elkezdte vedelni a teát, különösen látványosan emelgette a bögréjét, amikor a nővérke körbejárt ellenőrizni. meg is dicsérte minden alkalommal, erre ő tök önelégült arccal reagált.
minden törpemanó visszaaludt műtét után, kivéve az enyémet. szent elhatározása volt, hogy mi nem alszunk ott. hiába magyaráztam, h tündérszottyom, még csak nappal van, nyugodtan lefeküdhetsz, nem hatott. kis idő elteltével jobban lett a tőle kicsit idősebb, markoló után érdeklődő kisfiú is és nekifogtak játszani apróci ágyán. mintha két narkós törpe rulettezett volna, kb olyan volt a látvány. hosszú, elnyújtott mozdulatokkal tologatták a játékokat, óvatosan koncentrálva nyeltek, halvány mosollyal az arcukon.
az ebédre kapott húslevest beburkolta, a borsófőzeléket hanyagolta és közölte, h éhes és rávett, h járjak közben az érdekében a nővéreknél, hadd ehesse meg az otthonról hozott szendvicseit. nővérkének kikerekedett a szeme a kérés hallatán, de ránézett az angyali ártatlansággal ágyán csücsülő, szöszkefejű, kék szemű csodámra és mosolyogva bólintott, h de csak óvatosan. az apró látta, h kigyulladt a start lámpa, így a lehető legnagyobb elégedettséggel lenyomott három emberes szendvicset és megivott egy liter teát.
vizitkor szóltak, h a fülészkirálynak el kellett mennie, de este fél hétre visszatér a palotába és rendezi a sorsunkat. abból este nyolc lett, de aprócival már 5 órától kint kellett ücsörögni a folyosón. néztük a jövésmenést, rajzoltunk.
Aprókán kívül senki nem hitt benne, h aznap mi otthon alszunk, de neki lett igaza. fülészkirály zöld utat adott, a "nem lesz semmi baj" kezdetű mondatával, amibe öt napig stabilan kapaszkodhattam; és tényleg nem volt semmi baj.
azt nem ragozom, mennyire voltam gyomorgörcsös...nagyon. mégis nagyságrendekkel jobb volt, mint az előző műtétjénél.
a keddi kontrollon minden rendben találtatott, mától ovizik és meghallja, ha bármi miatt suttogva szentségelek.