Boldog Új Évet mindenkinek!
tényleg boldogat és kívánom, hogy sikerüljön kihozni mindannyiunknak a következő évből a maximumot. minden jót, amit csak hozhat az új esztendő elérjünk, a hibákból tanuljunk és ma éjféltől telepedjen be mindenkihez az az élet, amit eltervezett magának, amire vágyik.
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

halleluja!

eltelt ez is, Istennek legyen hála! nagy gyökérség ilyet írni, de kiver a frász ettől a kötelező szeretet-ünneptől. tulajdonképpen Jézus születésnapja, egyházi ünnep, vagy mifene. nem kellene ez a töménytelen mellékzönge és minden egyéb, ami övezi ezt az ünnepet. no dehát hagyjuk ezt most. nem filizofálok, inkább leírom a történéseket.
22-én elmentünk doppótához. +állapítást nyert, h randa, komoly virnyánk van. mivel a vírus természeténél fogva orvosságtalan, csak a szokásos alternatívákat vetettük be (nyákoldó, orrcsepp, bő folyadék, kamilla, vitamin, fokhagyma, vajákos asszony, csillagjós stb.) . 24-én kellett hívnom áldott és imádnivaló dr.néninket, h mizu köreinkben. + is tettem és levert, elesett, köhögős, ámde láztalan kölökről adhattam hírt. az ügyeletes kh-ak telefonszámával a pulton elkezdhettük a karácsonyi készülődést. apróka a helyzetéhez képest igen izgatott volt a Jézuska jövetelét illetően, így átpateroltam anyámhoz 1 órakor, mi + szorgos manó módjára nekiestünk a fának. 1 ó múlva hív apám, h menjek izibe, mert rí az utódom. lélekszakadva rohanok, apróka veres szemekkel fogad , h neki anya kellett, mert fáj a hasa. ránézésre is láttam, h nem viccel, bár anyám, a mamák gyöngye váltig állította, h "hiszti ez csak fiam". hazaérve már az ablakból látta a karácsonyfa fényeit és bár fogta a kis pocóját, mégis sprintelt be boldogan. ajándékozás, örömködés, mifene közben is sandán figyeltem, h többx kap a pocakjához, de jól tartotta magát. egyszercsak szól, h menjünk wc-re, mert nagyon fáj a hasa - itt már az enyém is jelentősen görcsben állt. ráült és szabályosan összerántotta a görcs. ott ültem előtte szerencsére, mert 2 pillanat múlva elájult. rémülten ráztam picit, fel is eszmélt, mondta, hogy anya fáradt vagyok és elaludt. 1 mp-re lebénultam, aztán felkaptam, de éreztem, h van benne élet, mert a nyakam köré fonta a karját és békésen szuszogva aludt. bevittem és lefeküdtem vele. aludt 3 órát, közben végig figyeltük a lélegzetét, minden egyes hajszálának rezdülését és zakatolt az agyam, h most akkor ez mi, mi van?! meg-meg ébredt többx, de visszaaludt. hagytam, mert úgy éreztem ezt kívánja a szervezete. próbáltam kikövetkeztetni az elmúlt 4 év tapasztalatából, h mi lehet ez és oda jutottam, h valószínűleg a vírus és a fél adag karfiol leves (ezt, meg mákos tésztát rendelt magának ünnepi menünek) együttese okozhatta. mikor felkelt letámadtam cataflammal, espumisannal, meg normaflorral. a no-spa-t hátvédnek tartottam (nem vicc, ezt kaptuk, mikor 2 éve ugyan így karácsonykor vájrusz és egyéb miatt ilyenféle görcsös-hasas szitu volt, csak akkor a Madarász utcában kötöttünk ki). szerencsére és hála Istennek ezek 6ottak, jobb kedve lett, játszottunk, nevetgéltünk és később evett 1 kis tésztát is. fürdés után aztán lőn megkönnyebbülés! megszületett a várva várt produktum, klotyómanó kebelén. de úgy ám, h apó kipisszegett a feredőből, h ujjé, apróka a wc-re kévánkozott, hátha örvendezhetünk! na erre engem esment elöntött a vak rémület, h kezdődik előröl. apóka aprócskát a slozi előtt szuggerálva csalogatta kifelé a banánkákat, én meg a szobában, imára kulcsolt kézzel rettegtem tovább. kis cukorborsó azonban mindannyiunknál ügyesebb , bátrabb és erősebb volt, megküzdött ezzel. aztán mintha mi sem történt volna, folytatta a vicceskedést és a játékot, majd nyugodtan elaludt és szundázott reggelig.
itt a vége fuss el véle.
legközelebb meg, amikor ide jutok, elmesélem fagyöngy sógornőm ( ez nem a ribes, ez fagyöngy, mert legalább annyira élősködő) ünnepi és egyéb viselkedés kultúráját. ez is megér egy utálatos mesét.

nyakamon a hurok...

...vagyis a karácsony, mert mindig úgy érzem ez kicsinál. tavaly nem, tavaly frankó volt, de az összes többi évben pocsék. viszont az előző, szépre sikerült ünnepet idén év elején vezekeltük le...hát Istenkém! meg kell tartani az egyensúlyt ugye...
nem hülye vagyok és nem fóbiás - bár már ki tudja -, csak az a bajom, hogy apróka éjjel semmit nem aludt, ennek megfelelően én sem és ma délelőttre belázasodott. taknyol, köhög és fáj mindene. szerény véleményem szerint influenza. nagyon reménykedem benne, hogy kitartunk holnapig, mert csak akkor rendel a gyerekorvos. az ügyeletet pénz hiányában elvitték innen 25 km-el távolabbra, sok más faluval összevonva... őszintén szólva fogalmam nincs mit csináljak. bárki, aki erre jár és okos 5lettel tud szolgálni, kérem írja meg!