második esély

borzalmas életkezdés és három hónapos kálvária után úgy néz ki egy kicsi lánynak látszik már az alagút vége. L. csütörtökön kiszabadult a fehér falak közül, délelőtt vihette haza pótanyuja!
a múlt 7 szerdán ismertették a határozatot, csak nem mertem elkiabálni, amíg ki nem engedik. O barátnője nevelheti, nagyon aranyos, szimpi nő. úgy tűnik L. is meg van elégedve, mert eszik, alszik, vigyorog. igaz még csak két nap telt el, messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de első ránézésre azt mondhatjuk, hogy nem okozott L. babánál sokkot a környezetváltozás, sőt! érdeklődve figyeli a játékait, meg a különféle színeket, meg mindent. óriási különbség a cs.otthonhoz képest, nagyságrendekkel jobb! I. anyu elmondása szerint imád ölben lenni és nagyon tetszik neki a testközelség. naná!
nagyon sokan nagyon sok követ mozgattunk, és kurva sok mozdíthatatlan kővel próbálkoztunk az utóbbi hónapokban. sok, egymás számára vadidegen ember fogott-és dolgozott össze ezért a kislányért, O. és A.néni iránti szeretetből és tiszteletből, azért, hogy L-nak a körülmények ellenére a lehető legjobb legyen, esélye legyen túlélni. a többség, velünk együtt I-t akarta, támogatta elejétől fogva. végül a gy.ü. is erre a megoldásra jutott. hogy ehhez miért kellett három hónapot elpocsékolni, arra nyilván megvannak a bürokratikus magyarázatok... most már az a lényeg, hogy jó helyen van remélem, hogy az idő majd igazolni fogja a döntés helyességét.
ma éppen hat hónapos, Boldog második életet Neki!

tébolyda

a gyerekem megháborodott! beleraktam a fürdőkádba, fürcsi, pancsi, habzsi-dőzsi, majd kijöttem, mert még játszani akart. kisvártatva megjelenik a szobaajtóban, full csurom vizesen szandálban, rövidnaciban és pólóban, beterpeszt, vicsorog, megrengeti a tekintélyes pocakját és közli, h hasitasi nem kér kódot! - nem bírtam lebaszni, mert annyira röhögtem, h amúgy is tök hiteltelen lett volna. aztán meg arra gondoltam, h légy megértő mgh, te is voltál hat éves...pfff