"egy nehéz nap éjszakája"

elmúlt éjfél és piszkosul fáradt vagyok, de nem tudok aludni. reggel 5-kor keltem (ma volt a moci rutin vizsgám;sikerült! ☺), aprókát fél hétkor ébresztettem. kivételesen nem magától kelt fel, de mosolyogva reagált a hajnali noszogatásra. sitty-sutty összeszedelőzködtünk és indultunk. mivel őfenesége nem közösségképes, azaz köhög, oviba nem vihettem. az összes rokon-tagnak meg halaszthatatlan elfoglaltsága akadt, ezért úgy alakult, h az oly sokszor szidott energiavámpírom (ribes) lett ma a bébicsősz. manipulálása a sóval és egyéb ténykedése miatt enyhén szólva is remegő gyomorral bíztam gondjaira aprókát...de a muszáj nagy úr. mind1, úgy tűnik túlélte (remélem a köv. napokban sem mutat negatív irányú változást). délre értem vissza - gyerek ellenőriz: füle-orra-keze-lába-kukac meg van, hurrá! lélek is rendben találtatott, így mély hála öntötte el szívemet 'nemszeretett' sóginőm iránt, h első szóra, kifogások nélkül elvállalta életem felbecsülhetetlen értékének vigyázását és úgy tűnik meg is őrizte azt! ezt is le kellett írnom a tisztesség kedvéért. szóval: köszönöm.
nem véletlen a cím, mivel a nap java része eztán kezdődött. hazahoztam apródomat 2-kor szunyálni. mire elaltattam, hívott apóka, h Magdianyust (imádott-tényleg imádott!!!- anyósom) a munkahelyéről mentővel vitték kh-ba, szívinfarktus gyanúval. jelzem, 48 éves és egyetlen hibája, h kicsit túlsúlyos... öltözzek, szervezzek esment bébicsőszt és sebes iramban vágtázzak a kh-ba, ott találkozunk. mint kiderült anyámék ugyan akkor már hazaértek, mégis megint ribest kellett megkérni, h du-ra is vállalja ezt a megtisztelő feladatot...(anyámat inkább nem minősítem). alvó aprókát ribes karmaira (v karmájára) bízva elhúztam a kh-ba. anyósom kint ácsorgott a vizsgáló előtt, enyhén hamu színű arccal, túl a kötelező vizsgálatokon és néhány gyógyszeren, előbbi eredményére, utóbbi hatására várva. kiderült, nem infarktus, de nem tudják mi, ezért 3 napos megfigyelére bent kellett maradnia. na ettől végképp összeomlott. némi léleköntögetés (nem kellett sok, mert erős) és egyéb után felkísértük az őrzőbe. most ott van, apóka meg itthon bekattanva próbál gondolkodni, h hogyan szervezzük meg a dédike elhelyezését (anyósom és a tesója felváltva gondozzák). itt tartunk, remélem rendeződik a helyzet hamarosan.
apróka a délutánt és az estét is szerencsésen túlélte, sőt szerintem élvezte is, úgyhogy ismételten: köszönöm, ribes. - még a végén paulownia tomentosa (császárfa☺) lesz belőled és karácsonyra kapsz 1 Petőfi összest! ;)