halleluja!

eltelt ez is, Istennek legyen hála! nagy gyökérség ilyet írni, de kiver a frász ettől a kötelező szeretet-ünneptől. tulajdonképpen Jézus születésnapja, egyházi ünnep, vagy mifene. nem kellene ez a töménytelen mellékzönge és minden egyéb, ami övezi ezt az ünnepet. no dehát hagyjuk ezt most. nem filizofálok, inkább leírom a történéseket.
22-én elmentünk doppótához. +állapítást nyert, h randa, komoly virnyánk van. mivel a vírus természeténél fogva orvosságtalan, csak a szokásos alternatívákat vetettük be (nyákoldó, orrcsepp, bő folyadék, kamilla, vitamin, fokhagyma, vajákos asszony, csillagjós stb.) . 24-én kellett hívnom áldott és imádnivaló dr.néninket, h mizu köreinkben. + is tettem és levert, elesett, köhögős, ámde láztalan kölökről adhattam hírt. az ügyeletes kh-ak telefonszámával a pulton elkezdhettük a karácsonyi készülődést. apróka a helyzetéhez képest igen izgatott volt a Jézuska jövetelét illetően, így átpateroltam anyámhoz 1 órakor, mi + szorgos manó módjára nekiestünk a fának. 1 ó múlva hív apám, h menjek izibe, mert rí az utódom. lélekszakadva rohanok, apróka veres szemekkel fogad , h neki anya kellett, mert fáj a hasa. ránézésre is láttam, h nem viccel, bár anyám, a mamák gyöngye váltig állította, h "hiszti ez csak fiam". hazaérve már az ablakból látta a karácsonyfa fényeit és bár fogta a kis pocóját, mégis sprintelt be boldogan. ajándékozás, örömködés, mifene közben is sandán figyeltem, h többx kap a pocakjához, de jól tartotta magát. egyszercsak szól, h menjünk wc-re, mert nagyon fáj a hasa - itt már az enyém is jelentősen görcsben állt. ráült és szabályosan összerántotta a görcs. ott ültem előtte szerencsére, mert 2 pillanat múlva elájult. rémülten ráztam picit, fel is eszmélt, mondta, hogy anya fáradt vagyok és elaludt. 1 mp-re lebénultam, aztán felkaptam, de éreztem, h van benne élet, mert a nyakam köré fonta a karját és békésen szuszogva aludt. bevittem és lefeküdtem vele. aludt 3 órát, közben végig figyeltük a lélegzetét, minden egyes hajszálának rezdülését és zakatolt az agyam, h most akkor ez mi, mi van?! meg-meg ébredt többx, de visszaaludt. hagytam, mert úgy éreztem ezt kívánja a szervezete. próbáltam kikövetkeztetni az elmúlt 4 év tapasztalatából, h mi lehet ez és oda jutottam, h valószínűleg a vírus és a fél adag karfiol leves (ezt, meg mákos tésztát rendelt magának ünnepi menünek) együttese okozhatta. mikor felkelt letámadtam cataflammal, espumisannal, meg normaflorral. a no-spa-t hátvédnek tartottam (nem vicc, ezt kaptuk, mikor 2 éve ugyan így karácsonykor vájrusz és egyéb miatt ilyenféle görcsös-hasas szitu volt, csak akkor a Madarász utcában kötöttünk ki). szerencsére és hála Istennek ezek 6ottak, jobb kedve lett, játszottunk, nevetgéltünk és később evett 1 kis tésztát is. fürdés után aztán lőn megkönnyebbülés! megszületett a várva várt produktum, klotyómanó kebelén. de úgy ám, h apó kipisszegett a feredőből, h ujjé, apróka a wc-re kévánkozott, hátha örvendezhetünk! na erre engem esment elöntött a vak rémület, h kezdődik előröl. apóka aprócskát a slozi előtt szuggerálva csalogatta kifelé a banánkákat, én meg a szobában, imára kulcsolt kézzel rettegtem tovább. kis cukorborsó azonban mindannyiunknál ügyesebb , bátrabb és erősebb volt, megküzdött ezzel. aztán mintha mi sem történt volna, folytatta a vicceskedést és a játékot, majd nyugodtan elaludt és szundázott reggelig.
itt a vége fuss el véle.
legközelebb meg, amikor ide jutok, elmesélem fagyöngy sógornőm ( ez nem a ribes, ez fagyöngy, mert legalább annyira élősködő) ünnepi és egyéb viselkedés kultúráját. ez is megér egy utálatos mesét.