realitás

e hét minden napjára jutott egy valaki, aki "lesoványozott". ennek ugyan rendes körülmények közt örülnék, csakhogy a napi egy emberke általában - miután megmondtam, hogy híztam(volt akinek az egyáltalán nem kicsi és cseppet sem nőies pocakomat is megrengettem((ez nem teljesen groteszk;jóbarát volt az illető)) még azt is hozzátette, hogy olyan beesett az arcod. úgyhogy ebből éles ésszel egyből levettem, ez nem a dekurvajólnézelki bókok hete. aztán meg szívás, de igazuk van, tényleg inkább egy nyúzott negyvenesnek nézek ki, nem egy viruló harmincasnak. pedig matematikailag az utóbbi játszik. betudom annak, hogy szezon van és az élet egyéb területei sem ráncsimítóan alakulnak. egyébként meg fura, de nagyon élvezem a munkát és most van az az időszak, amikor tudom, hogy a világ összes kincséért sem mennék el szülési szabadságra például. most ez csak azért jutott eszembe, mert tudom, hogy akkor teljesen kiesnék megint. vagy, ha nem, akkor rövid úton diliházba kerülnék. egy gyerek is kemény szervezést igényel - tőlem legalábbis és mélységes mély tiszteletem azoknak az anyáknak, akik képesek az arany középúton egyensúlyozni ép idegrendszerrel életükben a munka és a család között, hogy egyik se szenvedjen hiányt.
kurva nehéz. de ha olykor sikerül, lenyűgözően jó érzés.