aprócit november másodikán veszi kezelésbe a fülészkirály. az elmúlt héten lezongoráztuk az ekg-t, vérvételt, ma volt egy utsó vizsgálat, meg konzultáció az altató orvossal. ver a víz rendesen, mit ne mondjak...
új fejlemény, h az altatós azt mondta, vigyünk hálóhacukát, meg mindent, mert lehet, h ott kell aludni is. erről eddig nem volt szó. ettől még jobban beparáztam.

fél füllel hallottam, ahogy a gyerek laza, közönyös hangon beszámolt a nagyapjának a mai napról: -tod, papa a ......nél voltunk délután anyával. megvizsgált, nem volt semmi, csak belenézett a fülembe. meg az orromba is. meg azzal a pálcájával a számba. na az szar volt.
szóval egyenlőre nem szívja mellre.

a csapattal sikerül mégiscsak benevezni egy bajnokságba. megvolt az első nagy meccs, amiről már régebben beszéltem. úgy kikaptunk, mint a huzat. viszont ez egyikünket sem tántorít el, sőt, a kitűzött cél (utolsó hely a ..... kupában) nagyon is reálisnak tűnik ☺ lényeg, hogy komolyan játszhatunk, minden egyes mérkőzésből csak tanulunk és izgi, izgi, izgi és olyan jó!

életem egyéb történéseit ígéretemmel ellentétben mégsem publikálom, mert nem tudom olyan formába öltöztetni, hogy az szalon-és blogképes legyen. majd egyszer talán, ha kellően cinikus hangulatban leszek.