Unterpremstätten-Graz Bryan Adams + Szlovénia + lódarázs(Hornet) +mi és képek

hatodikán leadtuk a gyereket, felpattantunk a motorra és irányt vettünk Grazba, életem(tünk) első B.A. koncertjére. röpke 19 évet vártam erre. gyerekkorom óta nagy kedvencem és valahol apóval való megismerkedésünk első taktusainál koncertezett Mo-n, de nem mentünk el, mert apó nem akart. aztán járt még itt és a környéken néhányszor, de apó még mindig nem akart...csak az általa fontosnak vélt kultúrprogramok voltak követhetőek, én meg nem lázadoztam. most sem és nem is igazán értem mi vezérelte, mikor jegyet vett rá...ill. hazudok. talán értem, de vannak azok a dolgok, amik jobb később, mint soha és vannak azok, amik túl későn... na ennyit a magánéletünkről.
B.A. egyxűen fenomenális volt, a zenekarral együtt! olyan gitárszólókat zavartak le, hogy az őskritikus apó is csak hüledezett - nem csekély elégtétel volt ez az ÉN zenei ízlésemnek.
a koncert felénél B.A. szólt, h egy vki felmehet a színpadra. rá is mutatott egy szőke csajszira (neeem, nem én voltam he-he! szarba lett volna a haza, mert nem sokat tudtunk volna beszélgetni, mivel B.A. nem tud magyarul, ugye...) , negyvenezer oszták közül sikerült kiválasztania egy német lányt..pahh. mikor szerencsétlen, a feltett kérdésre válaszolta, h i come from germany, a tömeg hangos fujjogásban tört ki. nem irigyeltem. B.A.-ból kitört a röhögés, de nagyon frappánsan kezelte a helyzetet. csóri szöszi énekhangja is elég sajátságos volt (kibaszott diplomatikus vagyok!!!) és az se különösen növelte a tekintélyét, hogy a közös éneklésre szánt dal szövegét sem tudta. a végére azonban belejött és tuti, hogy örök életre szóló emlék lett neki az az este.
mi másnap ismét a Lódarázs nyergébe pattantunk és nekivágtunk a hegyeknek, Szlovénia felé.
jóóó, néha pihenni is kellett...az idő előrehaladtával egyre sűrűbben... a fokhagymagerezdjeim súlyos testi sértés miatti perrel fenyegetőztek!
Bledben, egy kempingben találtunk szállást, ilyen faházban:


döbbenet: Basszus! ebben tényleg nincs fürdőszoba!
a bal oldalon lévő kádár-remeket nem próbáltuk ki, mert közös volt a szomszéd fa-házasokkal és az ő szutykos vizük állt benne, plusz lusták voltunk. vacsiztunk, sétáltunk egy hatalmasat és bealudtunk.
szombat reggel elindultunk visszafelé és este 10-re, közel 12 órás motorozás után keveredtünk haza. minden porcikánk sajgott, de egy órás pihenő után már újra csüccsentünk volna vissza a Lódarázsra érezni a sebességet és azt a jellegzetes motor szagot. kicsit olyan morbid ez, mint a szülés: rohadtul fáj, mégis boldoggá tesz.