ájtatosság helyett önutálat

ma önutálatot tartok. nem azért, mert ehhez van kedvem, hanem, mert így alakult. nagyon gáz! aprókával ordítottam ahelyett, hogy annak sepertem volna le a haját, aki megérdemli. vagy azoknak. hogy mégsem a díjazott kapta a nyelvelevest, azt most nem a gyávaság okozta, hanem a békességre való törekvés. de lám, nem jó elfolytani az agressziót, mert aminek ki kell jönnie, az úgy is kifordul az emberből és utólag általában a legrosszabbkor :(((
asszem túl gonosz vagyok anyának (hú, ez már önsajnálati kategória, mi?! ) anyám szerint csőd vagyok, hát ez van, mit tegyünk? ha belegondolok, ma megkaptam szépen sunyiban anyámtól, h csapnivaló anyja vagyok aprókának, férjtől meg, hogy galád melós vagyok. há' csoda, ha felfordult a bélésem? mindenesetre addig-addig mondogatják, míg végül tényleg igazuk lesz - lsd. helyettük ugatok aprókával. most már csak az a kérdés, hogy csináljam vissza? sehogy. ki kell javítani apróka és anyóka kapcsolatán esett csorbát. de ezt hogy???? most alszik, talán nem rosszat álmodik. az az igazság, h kinyírta az idegeimet az állandó betegeskedése is, az, hogy szinte folyamatosan ezer fokon aggódom érte - most is. hogy oldom ezt meg??? nyilván nem önutálattal, ez dereng, de gondoltam, ha nyilvánosságra hozom és leköpködtetem magam érte, akkor bűnhődöm. az is valami.