ma önutálatot tartok. nem azért, mert ehhez van kedvem, hanem, mert így alakult. nagyon gáz! aprókával ordítottam ahelyett, hogy annak sepertem volna le a haját, aki megérdemli. vagy azoknak. hogy mégsem a díjazott kapta a nyelvelevest, azt most nem a gyávaság okozta, hanem a békességre való törekvés. de lám, nem jó elfolytani az agressziót, mert aminek ki kell jönnie, az úgy is kifordul az emberből és utólag általában a legrosszabbkor :(((
asszem túl gonosz vagyok anyának (hú, ez már önsajnálati kategória, mi?! ) anyám szerint csőd vagyok, hát ez van, mit tegyünk? ha belegondolok, ma megkaptam szépen sunyiban anyámtól, h csapnivaló anyja vagyok aprókának, férjtől meg, hogy galád melós vagyok. há' csoda, ha felfordult a bélésem? mindenesetre addig-addig mondogatják, míg végül tényleg igazuk lesz - lsd. helyettük ugatok aprókával. most már csak az a kérdés, hogy csináljam vissza? sehogy. ki kell javítani apróka és anyóka kapcsolatán esett csorbát. de ezt hogy???? most alszik, talán nem rosszat álmodik. az az igazság, h kinyírta az idegeimet az állandó betegeskedése is, az, hogy szinte folyamatosan ezer fokon aggódom érte - most is. hogy oldom ezt meg??? nyilván nem önutálattal, ez dereng, de gondoltam, ha nyilvánosságra hozom és leköpködtetem magam érte, akkor bűnhődöm. az is valami.
2008. szeptember 5., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

4 fröcsögés:
Utááááááááááááááááááááálom a fiúm! Szabad ezt is ideírnom???
naná, h szabad!!!!!
de azt még hozzá kell tennem, az anyukád pukkadjon meg egy picit. Nah.
Kérj tőle bocsánatot és mond el, hogy ő is megértse, miért borult ki nálad a bili. Nem musz. szóról szóra elmondani, csak éreztesd vele, hogy komolyan veszed a kicsi lelkét.
Megjegyzés küldése