2010. március 14., vasárnap
belátás
lassacskán beillesztem alcímként : anyám blogja... ekkora hatással van rám, most mit csináljunk? ezt még akár pozitívumként is elkönyvelhetné... ha tudná.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
Mentes vagyok az elõítéletektõl. Mindenkit egyformán utálok. (W. C. Fields)
6 fröcsögés:
abban az esetben jelentkeznék társzserzőnek... ;o)))
:))))))))))))))
de én a saját anyámról írnék, pl arról, hogy ma reggel előhozta az egyik kedvenc témáját, hogy ha különköltözünk, majd megesz minket a kosz, mert én (szerinte) képtelen leszek rendet tartani.
hm... jajjj, nehogymár képes leszek egy századik blogot nyitni.... :oDDDDDDDDD
bocsi, ígérem leszokok erről...
részemről én a századikat is szívesen olvasom, csak írd! bár mellesleg!! sztem belefér ez a téma az 1ikbe ;)
Jelen esetben én a kedvenc anyósról tudnék írni...szerint mi életképtelenek és semmirevalók vagyunk, ha ő nem lenne, mi éhendöglenénk és semmit nem tudnánk elintézni, mert ráadásul balfékek is vagyunk, csak a miheztartás végett szokta ezeket közölni...
Megjegyzés küldése