faluhelyi genyóságok

nekem ne rinyáljanak a férfiak, hogy a nők kiismerhetetlenek. igenis megfejthető és mindig azonos szisztéma szerint működnek. amikor kettőnél több nő verődik össze, 'hétszentség', hogy beszédtéma lesz egy ott nem lévő nőtárs magánélete. például az edzés utáni bambizásnál mindig előjön a pletyka. a halál és a gyerek téma után közvetlenül jön a kaja, aztán a ki-kivel örökbecsű. egyes női egyedeknek ez igen fontos, majdhogynem elemi szükséglet, kendőzendő a saját sivár és elégedetlen életüket. van köztünk nagyhangú pletykás és alamuszi, sunyin vigyorgó is. egyik fajtát sem kedvelem túlzottan. igyekszem a gondolataimat a pályán történő eseményekre korlátozni és nem a bambi közben felszínre törő ősállat alapján ítélni, csak ez egy kicsit nehéz. szerdánként kapok egy kis ízelítőt abból, amit életem nője - barátnőm, 10 éves kozmetikai pályafutása legaljának tekint. a női rosszindulatnak és ármánykodásnak nincs párja. és az a durva, hogy senki sincs védve. tehát azzal, hogy ülök ott és hallgatom, hogy a négyezres lélekszámú falucskában kinek a kicsodája kit dugott meg és hogy kaparta ki magának a sült gesztenyét és milyen aljas, hogy háza van, meg mindenféle alantas dolgok és azon agyalok, hogy miként kerültem én ide és miért kell ilyen ótvarságokat hallgatnom? ettől még legközelebb a legnagyobb lelki nyugalommal fognak engem pellengérre állítani, mondjuk, mert épp megvédtem azt akit szidtak, vagy mert elkövettem azt az ostobaságot -éppen tegnap- hogy őszinte voltam és elmondtam a gyerekem súlyát. tulajdonképpen ez indította ezt a posztot, mert ahogy kimondtam az asztalnál a bűvös harmincas számot, láttam mi megy végbe rajtuk. lecsaptak, mint keselyű a tetemre, magukban ízlelgették a témát, alaposan megcsócsálták, hogy legközelebb, mikor esetleg nem leszek jelen jó szaftosan tudják kiköpni és együtt élvezzék annak minden mócsingját. az a gondolat, hogy a mindenek és mindenki felett álló, igen kiváló agyukkal valami okos tanácsot adjanak, vagy egy két tippel segítsék szegény tudatlan, alsóbbrendű anyai személyemet, meg sem fogalmazódott bennük. hihetetlen és egyben nagyon komikus is. még amikor a csapat -az én értékrendemben- értelmesebb részével megpróbáltunk kajatippeket gyártani, az a három nőlény még mindig csendben ült és már-már kéjesen hálás tekintettel nézett rám, köszönve az aktuális pletyka témát.
természetesen az sem kizárt, hogy én vagyok a kakukktojás, vagy sültbolond és gumiszobába való, amazok meg a "normális" emberek ( ez csak feltételezés volt, TERMÉSZETESEN nem gondolom komolyan. ÉN NORMÁLIS VAGYOK.☺) , annyi azonban tény, hogy mindannyian nők, de különbözőek vagyunk.
szerencsére.