álmodtam

hosszú idő után végre ma reggel emlékeztem az álmomra. na, nem volt benne köszönet.
a tesóm gyűlölettől elvakult szemmel nézett rám (láttam már élőben is, félelmetes), azt mondta most búcsúzzak el a gyerekemtől és én mentem és megöleltem a fiamat, mert tudtam, hogy most nagy eséllyel meg fogok halni. aztán az öcsém elütött motorral és megskalpolt a gyerek szeme láttára.
kedves ismerőseim, akiket az elmúlt hetekben kínoztam a kérdéseimmel, h miért nem emlékszem az álmaimra már kábé egy éve? - nyugodtan leereszthettek. . .