bombanő

néhány hét alatt mennyi minden tud átsüvíteni egy emberéleten! itt most inkább a lelki tényezőkre gondolok elsősorban. hihetetlen magasságokból, határtalan mélységekbe tudok sodródni, szinte öntudatlanul, esztelenül. az ingoványos életterep kihoz belőlem olyanokat, hogy még én is csak pislogok értetlenül, hát még mások! eszeveszett gyorsasággal merültem el önálló létem első csalódásában, mely szerint nekem kapaszkodó kell, s támaszra van szükségem...tovább  ragozni nem tudta, mert szikrázó szemekkel beléfolytottam az eszmefuttatást. viszont mementóként pofonbaszott a ténnyel, hogy koromhoz képest milyen jól tartom magam, s ezzel úgy, ahogy volt, kipenderült az életemből. emlékét őrzi sajgó arcom és a mélyen vérző seb a szívemen. mi volt ez, tanulság? egy lélekfejlődési göröngy? apró röge az én fejlődésének? vagy ablak egy párhuzamos világba.